Juhász Gyula (Юхас Дюла)
A régi udvaron…
1909
A régi udvaron a régi léptek
Halk kopogását hallgatja szívem,
Míg az alkony, mint apám idejében
Leszáll fáradt fejemre szelíden.
Itt járt ő egyre lassúbb lépkedéssel
S nézte a néma, fénytelen eget,
Kihúnyó tüzek méláztak szemében,
Neki oly korán csönd és este lett.
Most én rovom a régi kövek útját
És régi léptek neszét hallgatom
És rámragad a régi szomorúság
És visszazeng egy régi bús dalom.
És körülvesz a magányos gyerekség
S árva szegénység minden árnya ma
S szívemben fölsír minden régi estém
Vígasztalan zsongású dallama.
перевод с венгерского языка
Старый дом, разбитые ступени.
Помню, как cходил по ним отец
В сумерки, своей бесплотной тенью,
Еле различимой под конец.
И стоял, с потухшими глазами,
Под седыми, пыльными, как двор,
Скучными до боли небесами,
В тишину которых и ушёл.
Я теперь старик, но камни те же,
И всё тот же мальчик-сирота
Слышит ту же песню, что и прежде,
Грустную, как звук шагов отца.
О печальном детстве в этом доме,
Страхе одиночества в ночи,
И огромном безутешном горе
Музыка из прошлого звучит.
Molodec,Evgenij!Ochenj tochnij i krasivij perevod.